Nem megvédeni akarom magam áltudományos magyarázatokkal, hogy megtarthassam az osztói munkám vagy ilyesmi, máskor is váltottam már hivatást, nekem csupán az a célom mindezzel kapcsolatban, hogy rávilágítsak párhuzamokra az élet és a póker között.

Egyrészt: a korábban írtakban mind hiszek, az állam ilyesfajta jogaiban viszont nem. (Ha azt mondják az úgynevezett szakértők, meg jogszakértők, meg a MÉDIA, hogy a póker a nép kárára megy, az meg elhiszi, az nem jelenti azt, hogy az úgy is van. Sőt.)

Másrészt: az államnak nincs joga beleszólni, hogy a mit csinálunk a barátok és ismerősök körében, ha abba mindannyian beleegyeztünk, és ha nem okozunk kárt másnak.
 

Az államnak nevezett erőszak szervezet (ÁNESZ... haha) ugyanis azt mondja, hogy csakis ő adhatja ki a szerencsejáték-szervezésének jogát. Olyanokra gondolatokra hivatkozik mint a pénzmosás megelőzése, ami igazából annyira nem is veszélyes a számára... legfeljebb újabb jó hecc a sünöknek rátörni valakire az ajtót, hivatkozva a pénzmosásra, miközben másik klub fizeti a kenőpénzt, ami úgyanúgy illegális.

De ennél sokkal veszélyesebb a póker mondandója, azokra nézve, akik azt szeretnék, hogy ne lássuk át a pénzrendszert.

Talán a legfontosabb párhuzam a Rake kérdése, vagyis a Fee, amit az osztó, a ház, a szervező kap (illetve vesz le) minden egyes kassza kialakulásánál készpénzes játékokban. Ez egy rendkívül manipulatív dolog, és könnyen át is látható, ha tudjuk mit keressünk.

A következő a lényege: egy asztalnál maximum 10 ember ülhet, akik miután megkapták a lapjaikat, szépen elkezdenek licitálni azokra, és ez azt hozza, hogy a mire kiderül, ki az aki elviszi a kasszát, az már az alaptét tízszeresére, ötvenszeresére, oriáskasszák esetén akár kétszázszorosára is nőhet, amelyből - mint említettem - az osztó jutalékot szed. Ez 3-5% körül szokott mozogni, és hogy ez óránként mennyit hoz, az a játék sebességétől függ. Lehet számolgatni, aki akar, annyit elárulok, hogy óránként 20-30 leosztás megy le, ebből 2-3 szokott óriáskassza lenni és az alaptétek, melyet a Hold'em-ben vaknak hívnak 100 vagy 200 szokott lenni.

Tegyük fel, hogy leül tíz játékos játszani, fejenként 30.000 forintal, ami azt jelenti, hogy az asztalon 300.000 zsetonforintért megy a harc. Ha 200-as nagyvakkal játszanak, óránként durván 6-10ezer zseton "eltűnik" az asztalról. Nem ritka, hogy a pénz 30-40%-a ennyi idő alatt a szervező zsebébe vándorol, nem beszélve arról, hogy mindezalatt az osztó sokszor jattot is kap, ami ezt a folyamatot még jobban felgyorsítja.

A szép ebben az, hogy lehetőség van fedezetlen zsetonok kiadására is, mert ha egy játékos mondjuk kap 12.000 zsetont kölcsön, és legalább két órát még "megy az asztal" akkor nem veri magát mínuszba a bank, mert visszaszedi a zsetont, a tartozás viszont fennmarad. Vagyis színtiszta uzsorahaszon.

A rake egy nagyon kellemes dolog a szervezőnek, mert még a jobb játékosok sem nagyon szokták pontosan kiszámolni, mit is veszítenek egy ilyen estén. Ha az a bizonyos tíz játékos már az este elején le kellene, hogy adja a pénze 30-40%-át, valószínűleg elküldené a szervezőt az anyjába. Így viszont szépen lassan tünedeznek el a zsetonok, aki veszít leszarja, aki nyer, az meg örül... (folyt)