Mindenkinek ajánlom figyelmébe dr. Héjjas István Ezoterikus fizika c. könyvét, mely egy újabb átütő mű a spirituális és tudományos világnézet találkozásáról szóló könyvek között. Bár nincsenek benne képletek, és még így sem minden tiszta is világos (maga a mű is rámutat, hogy soha nem is lesz minden tiszta és világos), pár dolgot eszembe juttatott.

A Póker elég gyorsan fejlődik. A véletlen szerű játékmód, a "várok a lapokra" eljutott egy komoly matematikai és pszihológiai értelmezésig, amelynek egyik iránya az esélyek meghatározása a banki eséllyel szemben, a másik a pozíciók megjátszásának helyes módja. A matematikai vonallal nagyon nem akarok foglalkozni, legalábbis most, de hozzáteszem, a a fogadási matematika alapján az életben is több helyes döntést hozhatunk. 

Példa: nem veszünk BKV-bérletet, mert egy fogadásnak tekintjük. Észrevehető, hogy az ellenőrbe való belefutásnak az esélye sokkal kisebb, mint a jegymegvétel esélye, amennyiben betartjuk a szabályokat, hiszen ilyenkor minden esetben veszünk jegyet. Én három-négy havonta futok bele ellenőrbe. Igaz, ez 12.000-be kerül (most), de ha az év végén összesítjük a mínuszt, akkor láthatjuk, hogy az összeg 36 és 48.000 Ft közé esik. Ha 10.000-es bérlettel számolunk havonta, az ennek majdnem a háromszorosa. Durva. Most, ha erre rájössz, nyílván nem fogsz jegyet venni, hacsak a te életedben nem jön több ellenőr...

Lehet, hogy valakinek a pókerben többet jön az ellenőr. Többször mákolják le. És itt kezdődik a pszi-játék. Mert mi van, ha neked van kedvenc lapod. Vagy ellenség-lapod. Vagy akármi.

Akkor már megint ott tartunk, ahol a kör bezárul, eggyel magasabb szinten mert: 1. Kezdő vagyok, rakom a pénzt, ahogy esik úgy puffan. 2. Kiszámolok mindent, játszom a pozíciót, meg az esélyeket. 3. Mindennel tisztában vagyok, mindenkit uralok, bármilyen lappal elindulok, vagy dobnak a többiek, vagy jön a lapom - varázslatos, hatalomízű érzés. Biztos többen ismerik.

Mi ez? Széria? Vagy a tudat befolyásolja a lapjárást? Vagy puszta együtt rezgés?  

Ha már Héjjas István könyvével kezdtem, nézzünk meg egy idézetet:

"... Számitógépek segítségével véletlen számokat generáltak és a kísérleti személyeknek tippelniük kellett, hogy a következő szám páros lesz vagy páratlan. A kísérletet egyetemistákkal végeztették és regisztrálták a több tízezer tippet és annak eredményét, valamint a tippelés idıpontját és a tippelı személyt. Az első eredmény negatívnak mutatkozott, mivel a tippek kb. 50%-a volt helyes és 50%-a téves. Mivel ez megfelel a varható matematikai gyakoriságnak, nem tekinthető meglepőnek.
Ami azonban ezután következett, az több mint meglepő. A kísérleti személyekkel kitöltettek egy-egy kérdıívet, amelyen az a kérdés is szerepelt, hogy az illető hisz-e abban, hogy pszichikus elvárással befolyásolni lehet a számítógép mőködését. A válaszok itt is nagyjából 50-50% arányban oszlottak meg. Ezután szétválogatták a „hívők" és „hitetlenek" tippjeit. Az az eredmény adódott, hogy a „hívők" tippjei kb. 56%-ban, míg a „hitetlenek" tippjei kb. 44%-ban bizonyultak helyesnek, s ez adta ki az összesített 50-50%
eredményt..."
 

Nos, egy olyan véletlen-generátort, (beszéljünk egy teljes leosztásról), amelyben 3-11 megfigyelő is részt vesz, gondolom a kvantum-elmélet korántsem nevezné korrekt véletlen-generátornak.

És ez felborítja a lapok várható nyereségének csupán matematikai alapjait melynek fő iránya egyes lapok nyerési esélye és a banki esélyek összehasonlítása. Ezeket egyébként nagyon egzakt módon lehet vizsgálni. Ha valaki gyengébb lapokkal indul, hosszútávon veszíteni fog... "Ez nem kérdéses:" - mondaná Sklansky. "Kivéve ezt a mákológépet" - mondja a profi.

Felmerül a kérdés: mekkora felületen kenődnek szét ezek az ún. esélyek? Ugyanis, ha 100 pókeres életében mindig hétszer nyer a 70%-os lap, akkor nincs min vitázni. De ha a pókerjátékosok 30%-a mindig nyer a 30%-os lappal, a játékosok másik 70% pedig mindig veszít, attól még a lap nyerési esélyei stimmelnek. Pedig ez két nagyon különböző eset. Ha én életemben egyszer voltam kaszinóban és az 100.000 plusz, attól még a kaszinók nyerési esélye ugyanaz maradt.

De vissza a pókerhez. Rengeteg leosztást végignéztem és feltűnt, hogy milyen gyakran érzik be emberek (jómagam is) a leosztás végeredményét, még az előtt, hogy az megtörténne. Persze rengetegszer hallunk olyan bemondásokat viccből egy AA vs 2,4s mutatásnál, hogy "Jön a flössöm", leginkább az nem szokott jönni. Ez azt mutatja, hogy az esélyek működnek, minden a legnagyobb rendben. Elfelejtjük. Aztán jön egy csoda leosztás, amikor a 2,4snek már flopon flösse van. Na ez az a leosztás, amikor az illető nem mond semmit. Csak ül. Koncentrál. És a kasszát úgy adja ki az osztó (jóesetben én), mintha a 2-4 lett volna a favorit már a leosztás elején.

Valahol itt kezdődik a Pszi-Poker. 

Tehát ha valaha kijön az államnak nevezett erőszak-intézmény és megkérdezi: nem pókerezünk. Pszi-Pó-zunk:

A Pszi-Pó a  egy olyan játék, amelyet 52 lapos franciakártyával játszanak és arról szól, hogy a játékosok a kezükben lévő két kártyába beleürítik mentális energiáikat, és megpróbálnak logikailag összefüggő lapokat szuggerálni az asztalra a médiumon keresztül (pókerban osztónak híjták).

És korántsem szerencsejáték, mert az a játékos győz, amelyik könnyebben tudja érvényesítni szellemi energiáit, amely aztán kihat, amikor a komplex valószínűségi hullámfüggvény összeomlik, és a lehetséges szuperpozicionált kártyaértéket felváltja a legvalószínűbb, vagyis ami ott van amikor a médium lehelyezte a kártyát. (folyt.)