Gondolom, kiviláglik mostmár, hogy mire akarok kilyukadni ezzel az egésszel: a játékosok azok a játékosok a világban is. A lapok, melyeket játszanak, különböző esélyű ilyen- olyan befektetések, a BANK pedig csak bank itt is, mely a közvetítést végzi. Hogy az összforgalom hány százaléka illeti meg, hosszas vita tárgya lehet, a fenntarthatóságot az határozza meg, hogy mi a játékosok felső tűréshatára a kiadás, illetve az bank alsó tűréshatára a bevételt illetően.
Abban azonban biztos vagyok, hogy ha az igazi bankok működési elve ehhez hasonló, márpedig számomra kétség nem fér hozzá, akkor a világ asztaláról nagyon sok zseton esik le.
Már Jézus kizavrta a pénzváltókat a templomból! 2000 éve! A görögök is tudták...
2010-ben Bokros Lajos meg még mindig ott röhöghet az IMF tetejéről ránk, hogy mi hülyék még mindig nem értjük a pénz, a kölcsön és a kamatos kamat lénygét.
Sőt, ha a példát visszaforgatjuk, és még azt is hozzátesszük, hogy a fedezetlenül kiadott kölcsönzsetonra kamatot is szedek, plusz minden tranzakcióból leesik pár százalék, plusz az állami adó, plusz ez plusz az, akkor csak egy valaki jár rosszul: a játékos. Akkor minek ül le játszani?
Miért dolgozza ki valaki a belét reggeltől estig, ha azok, akik a játékszabályokat hozzák, (mert mögöttük a karhatalom), jobban keresnek, mint ő maga a munkával. Miért? Miért engedjük ezt ma is? Miért nem látjuk át?
Miért nem rugdossuk az utcán az összes Provident-est, akik extra uzsora-kamattal dolgozhatnak egy jog-hézag miatt, miszerint az uzsora kamat tilalma jogi személyre nem vonatkozik.
